Honlap A ferences építészet Látnivalók Kiállítások Információk

A koldulórendek építészete

 A kolostor és templom építésére XXII. János pápa 1332. május 9-én kelt engedélye alapján, Szécsényi Tamás erdélyi vajda adományaként került sor. A ferences kolostor a koldulórendi szokásoknak megfelelően a település délnyugati sarkába, közvetlenül a városfal mellé települt. A középkorban ez volt a város legmagasabban fekvő része. A templomot az Árpád-kori plébániatemplom helyére építették.

Szécsényi Tamás fölhasználva összeköttetéseit a legjobb mestereket hozatta, hogy szép és nagy épületegyüttest építhessen. Minderről a kolostor első építkezéséből fönnmaradt részei, főleg a gótikus sekrestye, a föléje épített gótikus terem (Rákóczi-terem) és a templom szentélye tanúskodik. A külföldi mesterek vezetése alatt két éven belül nagyjából készen állt a templom és kolostor.

A templomot 1334-ben, a Szent Szűz tiszteletére szentelték fel. Az első templom a ma ismert szentélyből és egy, a mainál rövidebb hajóból állt. Az ablakok gótikus stílusúak voltak, melyeket a barokk korban átépítettek. Ennek nyomai a külső falakon a köveken jól láthatóak. A templom kolostor felőli bejárata a később megépült torony alatt, a mai járószintnél 94 cm-rel mélyebben volt. A középkor folyamán ezt téglákkal magasították meg. A szentély festett volt, ennek csekély maradványa ma is látható. A sekrestye és a felette lévő gótikus terem a templomtól különálló módon, toronyszerűen, de a szentéllyel egyidőben épült meg. A csillagboltozatos sekrestye mennyezete csodálatos látványt nyújt. A felső termet a épület északi fala mellett felállított falépcsőn keresztül lehetett megközelíteni, így az a sekrestye, a templom oldalbejárata és a faszerkezetes kerengő közti közlekedést nem akadályozta. A kolostorépület nyugati szárnya ekkor még nem készült el.

A kolostor a XV. században a szinte folyamatos építkezések során bővült. Ekkor készült el a torony, a sekrestye és a szentély összeépítése, a keleti és az északi szárny emeleti része.

A XIV. és XV. század a ferences szellem és a rend virágzásának kora. A szécsényi ferencesek is nagy lendülettel fogtak hozzá a hívek lelki gondozásához. A kolostorban iskolát nyitottak, ahol a gyermekeket mindenre tanították, ami abban a korban szükséges volt az élet jobbá tételéhez. A lelkipásztorkodás mellett kódexmásolással és egyéb, az akkori időkben szükséges iparral is foglalkoztak. A kolostor lakói átvették a patak partján álló kápolnát, és szegényházat, kórházat emeltek mellé, amelyben terciáriusok szegényeket gondoztak és ápoltak. Idehozták a környék községeiből a szegényeket és betegeket. Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodásának időszaka a szécsényi kolostor aranykorát jelentette.

A kolostor 1451-ben tűzvész áldozata lett, majd egyidejűleg épült újjá a vár erősítésével. Ezidő tájt több ízben járt Hunyadi János Szécsényben. Feltételezhetően az 1452. év karácsonyát is a szécsényi kolostor templomában ünnepelte.

1458-60 között sokat szenvedtek a szécsényiek a huszitákkal való harcok miatt. Mátyás király 1461. szeptember 17-én járt Szécsényben. A kolostorba Ország Mihály nádor a rend szigorúbb ágának, az obszervánsoknak képviselőit hozatta be, és a pápa engedélye alapján újjáépítette a husziták által elpusztított klastromot.