Honlap Róma-Assisi 2001 MiTaKu 2003 MiTaKu 2004

Nemzetközi ministránstalálkozó - Róma-Assisi, 2001

Róma - pápai fogadás a szent péter téren, a pápa éppen megérkezik (keresd meg a képen...)

Róma, Szent Péter bazilika - Cirill atya történelmi idegenvezetésével

Róma, Szent Péter tér - a ferences plébániák ministránsainak népes és színes zarándokcsapata

Assisi - a Szent Ferenc bazilika alkonyatkor

Assisi - szentmise Szent Ferenc sírjánál

Assisi - a szécsényi ministránsok a Szent Ferenc bazilika előtt

Carceri - szentmise Szent Ferenc kedves remeteségében

éVissza a lap tetejére

Beszámoló a zarándoklatról: (SZH 2001. szeptember)

Új szívvel egy új világ felé
– Ministránszarándoklat, Assisi-Róma 2001

Az idén nyárra meghirdetett Nemzetközi Ministránstalálkozóra Magyarország egyházmegyéiből 1700 ministráns zarándokolt Rómába, az „örök városba”. Mi, ferences templomban szolgáló ministránsok egy külön „ferences autóbusszal” indultunk Rómába a szegedi, gyöngyösi, pasaréti és budai ministránsokkal együtt, a ferences testvérek vezetésével. Ha meg már ennyi közünk van a ferencesekhez, és ráadásul Olaszországban járunk, miért ne néznénk meg Szent Ferenc életének fontos helyszíneit. Így került sor arra, hogy a római találkozó programjai mellett sok időt tudtunk eltölteni Szent Ferenc szülővárosában és környékén.

Szécsényből nyolcan indultunk a zarándokútra és csak mentünk előre. Nem is kellett mást tenni, hiszen – ahogy azt mondani szokták – „minden út Rómába vezet”.

Július 27-én délután indultunk útra Budapestről és aznap este a zalaegerszegi ferences testvérek láttak vendégül. Másnap kora hajnalban újult erővel indultunk útra Assisi felé. A buszozás kicsit fárasztó volt, de Olaszország tájai (az olasz Alpok, a Pó síkság) csodálatosak, így volt miben gyönyörködni. Estére értünk Assisibe.

Másnap reg­gel gyalog indultunk Carceribe. Ez egy Assisitől kb. 4 km-re lé­vő remeteség, fenn a hegyekben. An­nak idején szívesen járt ide Ferenc imádkozni. Mi is ezt tettük. Miután a misében magunkhoz vettük Jézust, ki-ki kapott bő fél órát, hogy egyedül próbálja átérezni azt, amit Ferenc is átélhetett, mikor ide járt: megérezni a természet szépségében, a magasságban, a hegyek, a fák között Isten jelenlétét. A nap hátralévő részében Assisi utcáit jártuk és sok hírességet megtekintettünk. Assisi – régi középkori stílusával, szűk utcáival, érintetlenségével – valahogy vonzza az embert úgy, ahogy van, testestül-lelkestül. A nap fénypontja az esti városnéző séta volt. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Assisi gyönyörű, de éjszaka, a holdfényben a kivilágított utcák még szebbek.

Másnap reggel a Szent Ferenc bazilikába mentünk, ahol Ferenc sírjánál miséztünk. Délután utunkat már Róma felé vettük, de útközben betértünk Greccioba. Ez szintén egy kis remeteség, Rieti közelében, fenn a hegyekben. Ferenc itt ünnepelte 1223-ban a karácsonyt és itt állította fel az első Betlehemet. Innét továbbsiettünk a római campingbe.

Másnap délelőtt kezdődött a Nemzetközi Ministránstalálkozó. Nekünk magyaroknak a Szent Péter bazilikában közös magyar misével indult a program. A mise után megnéztük a bazilikát, Szent Péter és a pápák sírjait, majd Róma nevezetességeit, így például a Lateráni bazilikát, a Colosseumot, – ahol sok keresztény halt a hitéért vértanúhalált – és a Forum Romanumot (Róma ősi romjait). Délután és este közös nemzetközi program volt a Szent Péter téren. Ez – mint ahogy ez fiataloknál lenni szokott – éneklésből, közös ünneplésből állt. A hangulatos zenét egy német zenekar szolgáltatta. És nehogy véletlenül azt hidd, hogy csak a fiatalok érezték jól magukat, szó sincs róla: a mi „öreg” plébánosunk és a többi testvér is kitett magáért, megmutatták hogy ha kell, tudnak ők is fiatalok lenni. A közös program után, melyen az ott lévő országok mind röviden bemutatkoztak, meggyújtották a világ legnagyobb füstölőjét, amit az osztrák egyház készíttetett a Szent Péter bazilika számára. Ezután mindenki nagy éljenzés és éneklés közepette visszament szálláshelyére.

A következő nap délelőttjén volt a pápai fogadás, szintén a Vatikán területén, a Szent Péter téren. A hőségben mintegy 15 ország több mint 22 ezer fiatalja énekelve, színes nyakkendőjét lengetve várta a Szentatya érkezését. Mint minden ifjúsági találkozónak, ennek is megvolt a maga mottója, amely most a pápa szájából hangzott felénk: „Úton egy új világ felé!” Lelkesítő mondat. Igen, nekünk fiataloknak jutott ez a nagy feladat: egy szebb világ megvalósítása. Ezzel a küldetéssel távoztunk és egyben búcsúztunk egymástól, a pápától, Rómától. Délután indultunk visszafelé Assisibe, a másnapi Porziunkula búcsúra. Útközben viszont útba ejtettük a tengerpartot is. Miután nagyot lubickoltunk, már tényleg mentünk Assisi felé.

Másnap reggel a San Damianoba mentünk, abba a kis templomba, ahol Szent Ferenc a küldetését kapta: „Menj, építsd újjá Egyházamat!” Itt miséztünk, majd miután megtekintettük a templomocskát és a kolostort, Assisibe felkapaszkodva megnéztük még azokat a nevezetességeket, amiket még nem láttunk. Sietnünk kellett, nehogy kihűljön az ünnepi ebédre szánt pizza. Délután mentünk el az Angyalos Boldogasszony bazilikába, amely magába rejti a kincset, a kicsinyke Porziunkula kápolnát. Miután megnéztük a helyet, a bazilika előtti téren már nagyban gyülekeztek az esti fesztiválra. A Porziunkula búcsú Olaszországban olyan, mint nekünk a nagyboldogasszonyi szentkúti gyalogos búcsú, csak ők hosszabb utat tesznek meg, már legalább egy héttel előtte elindulnak, és az ünnepre érkeznek meg a templomba. A végén mindenki nagy örömben (ki sírva, ki nevetve) áldotta és dicsérte az Urat. A fiatalokat a rend miniszter generálisa köszöntötte. Meg­rázó élmény volt így látni az embereket, ennyire fárad­tan, de belsőleg boldogan. Mi sajnos nem maradhattunk az esti fesztiválra, mennünk kellett vissza a camping­be.

Másnap már igazán végéhez közeledett zarándoklatunk. Reggel az irányt már hazafelé vettük, de útközben ekkor is megálltunk: Alverna hegyére mentünk fel, ahol Ferenc a stigmáit (sebhelyeit) kapta. Zarándoklatunkat úgy fejeztük be, ahogy kezdtük: itt is fenn a magasban a természet ölén egyedül imádkozhattunk, megköszönhettük a kapott kegyelmeket, az élményeket, a közösséget és ki mit akart. Átélhettük még egyszer azt, amit kevesen Szécsényből. Ki is használjuk most az alkalmat, hogy megköszönjük, hogy lehetőségünk volt erre a felejthetetlen zarándoklatra.

Az út többi részében – egy rövid ravennai pihenőtől eltekintve (itt egy különleges ókori templomot tekintettünk meg) – teljes gőzzel robogtunk hazafelé. Ha fáradtan is, de élményekkel gazdagon érkeztünk haza hajnalban. És természetesen magunkkal hoztuk a pápa szavait (tudjátok a „szebb világ”), ami nemcsak nekünk szól, hanem minden fiatalnak, egyházközségünk ifjúságának.

Szabó Gábor és a zarándok ministránsok

Úton egy új világ felé

1.    Síkraszállunk egy új világért, amelyben a nemzetek, a nemek és a kontinensek között igazságosság és béke uralkodik. - Elkötelezzük magunkat, hogy a békéért aktívan munkálkodunk.

2.    Síkraszállunk egy új világért, amelyben kiengesztelődnek az emberek és nem gyűlölködnek egymásra. - Mi tesszük meg érte az első lépést.

3.    Síkraszállunk egy új világért, amelyben megbecsüli minden egyes ember egyedülállóságát és méltóságát, különféle talentumaival együtt. - A te világod gazdagságát és sokrétűségét kívánjuk megőrizni.

4.    Síkraszállunk egy új világért, amelyben az idegenek barátokká válnak. - Az idegenben nem fenyegető veszélyt látunk, hanem a világ gazdagodását.

5.    Síkraszállunk egy új világért, amelyben minden ember boldog és része van az élethez szükséges dolgokhoz. - Készek vagyunk küzdeni a szegénység és az éhezés ellen.

6.    Síkraszállunk egy új világért, amelyben Isten akarata inkább számít, mint a hatalom, a tulajdon és a fogyasztás. - Ezért a Te akaratod szerint és Fiad, Jézus Krisztus példája szerint élünk.

a római Nemzetközi Ministránstalálkozó imádsága

éVissza a lap tetejére

éVissza az előző oldalra